Higanyemberek

Manapság nagy divat lett, hogy a pártok a tagság növelése miatt mindenkit befogadnak, aki már leszerepelt a politikai pályafutása alatt. 

Sokan úgy váltogatják a pártokat, mint más a fehérneműt. Hiteltelen emberekkel töltik fel a létszámot, mert a végeredmény a fontos, az áhított Parlamenti küszöb elérése a választásra. 

De lehet-e hiteles egy olyan párt, aminek tagjai egytől egyig asszisztáltak a Jobbik népártosodását illetően? 

Megbízhatóak-e azok a tagok és az az elnökség, amelyik egyik pártból a másikba menti át a pozícióhajhász és megélhetési politikusokat? 

Nem derogált a liberálisokkal, kommunistákkal, és szemkilövetőkkel együtt tüntetni addig biztos volt a pozíció a Jobbikban?

 A Jobbikos időkben volt, aki a melegek szavazatainak is örült volna, de mára már valahogy elfelejtődött ez a kényes téma. 

Manapság az internet világában valamit kimondani meggyőződésből, majd az ellenkezőjét állítani nagy felelőtlenségre vall, mert régi felvételek őrzik az üres frázisoknak hangzó beszédeket, amiket ha visszahallgatunk elképesztő meghasonulásoknak lehetünk fültanúi.

Az amnézia a politikusok között a leggyakoribb, amihez sok esetben társul mellékhatásként a gerincprobléma is. 

Bosszúhadjárat szagú ez nagyon. Nem borult az a bizonyos bili egészen addig, amíg egy fő a családból hazavitte a parlamenti fizetést? Gondoljuk csak át ezt egy kicsit jobban. Régen is ez volt a kommunista időkben és nagyon úgy tűnik, hogy ezt a régi jó magyar szokást most a radikalizmus köntösébe bújtatva élhetjük át a 21-ik századi Magyarországon. 

A feltétel egyszerű.

 Legyen ismert a neved és légy önkormányzati képviselő valahol az országban, és persze hozz magaddal egy vagy több embert. Nem hallottuk ugyanezt már valakitől valahol? A politikusok esetében nem a kémia működik leszámítva azt az egy két kilengést, amikről olvashattunk. A fizika határozza meg őket. Nem nem a mágnesre gondolok, mert annak két pólusa van. Nekem olyan higanyemberek, akik összeolvadnak ha egymás közelében vannak. 

Manapság az elveket felülírja az anyagiasság és a karrierépítés hiszen mit is kezdene egy olyan ember a mai hétköznapi életben, aki még életében nem dolgozott, és fogalma sincs arról, hogy milyen megkeresni a kenyeret fizikai vagy szellemi munkával, ami nem kapcsolódik a politikához.

 Egy pártot felépíteni évek munkája lenne igazából, ahol feltétel lenne a tiszta erkölcsi alap és a megbízhatóság. Álom álom édes álom igaz? Már jó régen elértem arra a szintre, hogy azokra, akikre egykoron felnéztem és vezetőnek tartottam már csak mosolygok a nevük hallatán. Persze vannak kivételek, akiket nem sorolnék ebbe a kategóriába. Ez a dolgozzunk abból, ami van nekem nem pálya.

 Már tisztán láthatunk. Higanyemberek, akik szétfolynak, majd újra építik saját magukat.