1958.09.01. A Szoboszlay-per

Az erdélyi '56-osok, a pécskai tragédia

A Szoboszlay-féle összeesküvés 1955 - 1957 között zajló szervezkedés volt Erdélyben  a kommunizmus megszüntetésére. A legkegyetlenebb per volt az összes közül Romániában. 

A Securitate szerint azt tervezték, hogy az 1956-os magyar forradalommal egy időben, többek között a Fogaras környékén bujkáló kommunistaellenes román partizánokkal együtt Romániában is felkelést robbantanak ki.  A romániai magyarság egyik legnagyobb peréről beszélünk, kemény kirakatperről, hiszen hazugság volt a vád, miszerint katonai felkelést készítettek elő. 

Szoboszlay Aladár tulajdonképpen a magyarság mártírja.

Nevét a mozgalom elindítójáról, Szoboszlay Aladárról kapta, római katolikus plébános volt, aki fiatal korában a békepapi mozgalom tagja volt, de később fokozatosan elhatárolódott a mozgalomtól és kommunizmus-ellenessé vált.

A Securitate összesen 57, többségében magyar nemzetiségű személyt tartóztatott le, a szervezkedésben való részvétele vádjával. 

Olyan személyek is fogságba kerültek, akik csak szimpatizáltak a felkeléssel, vagy csak tudtak róla, de nem támogatták. Az utóbbiaknak az volt a bűne, hogy nem jelentették a Securitatenak, hogy mi van készülőben. 

A vádlottak felett a kolozsvári III. Hadtest hadbírósága ítélkezett, a szabóból hadbíró őrnaggyá "előléptetett" Macskássi Pál elnökletével. 

Emberölés, valamint emberiesség elleni bűncselekmény gyanújával bűnvádi eljárást indított a temesvári katonai ügyészség Szoboszlay Aladár és társai ellen. A foglyokat "államrend elleni összeesküvéssel" és a "Román Népköztársaság megdöntésére irányuló szervezkedéssel" vádolták, ítéletet 1958. május 30-án hoztak felettük. Az összes vádlottat teljes vagyonelkobzással sújtották, ezenkívül tíz személyt halálra, öt személyt pedig életfogytiglanra ítéltek. A többiek ítélete 8-25 év között volt. A ítélkezés kegyetlenségét mutatja, hogy a tárgyalás "közönsége" minden egyes halál- és életfogytiglani börtönbüntetést megtapsolt.

A tíz elítéltet Temesváron, vagy Aradon 1958. szeptember 1-én golyó által kivégezték. Sírjaik máig ismeretlen helyen vannak. 

 A börtönbüntetésre ítéltek közül két személy vesztette életét, illetve a 22 évi kényszermunkára ítéltek közül egy személy munkatáborban halt meg 1962-ben. A többiek az 1964-es amnesztia idején kiszabadultak, de maradandó fizikai és szellemi károsodást szenvedtek.

 Kiszabadulásuk után is a Securitate emberei figyelték őket, a családtagjaikat munkahelyeikről elbocsátották, hátrányos megkülönböztetésben volt részük, emiatt sokan nyugatra szöktek. Változás a megítélésükben csak a rendszerváltást követően történt. 

A Szoboszlay-perben elítélteket hosszú ideig nem rehabilitálták, akárcsak a többi kommunizmus alatt elítélt személyt sem. 

Szoboszlay Aladár testvére közbenjárt Kolozsváron a rehabilitáció érdekében, a bírónő azonban elutasította, kijelentve, hogy Macskássi Pál jogosan járt el.

2006. október 23-án Traian Băsescu román államfő Sólyom László magyar köztársasági elnökkel találkozott Csíkszeredában. Egyúttal közösen rótták le tiszteletüket az '56-os elítéltek előtt, az ünnepségen tartott beszédében a román elnök hősöknek nevezte az erdélyi '56-osokat.

A kolozsvári táblabíróság végül 2010-ben, három évnyi pereskedés után felmentette a Szoboszlay-per során elítélt személyeket.

A Volt Politikai Foglyok Szövetsége számos helyen emlékművet állított a szervezkedés miatt elítéltek tiszteletére.

A Kolozsvár kirakatper áldozatainak maradványaira irányuló felkutatást 2018 májusban kezte meg a kommunizmus bűneit vizsgáló és emlékét ápoló intézet (IICCMER). 

Még a hatvanas években a városi milícia volt tisztje elárulta, miszerint a Szoboszlay-per elítéltjeit az aradi Alsótemetőben hantolták el, sőt a belügyis a hozzávetőleges helyszínt is megmutatta.

A nyomozó hatóság szerint még életben van néhány felelős.