1946. 08. 22 kivégezték Sztójay Döme tábornokot

1933 és 1935 között Sztójay a Honvédelmi Minisztériumban szolgált. 1935-ben Gömbös Gyula miniszterelnök Sztójayt magyarországi nagykövetnek nevezte Németországban, 1944-ig tartott a pozíciója. Nagykövetként  szoros kapcsolatot alakított ki a harmadik birodalommal.

Horthy  1944. március 23-án nevezte ki miniszterelnöknek és külügyminiszternek.

 Horthy Miklós kormányzó azért járult hozzá Sztójay kinevezéséhez, mert politikai elképzeléseinek engedelmes végrehajtóját látta benne, de súlyosan csalódnia kellett. Kormánya feloszlatott és betiltott minden baloldali és ellenzéki pártot, bevezette a teljes sajtócenzúrát, a közigazgatásban, a kormánypártban és a hadseregben nagyarányú tisztogatást hajtott végre. Az antifasisztákat tömegesen tartóztatták le, bevezették a sárga csillag kötelező viselését, megkezdődött a zsidó lakosság gettókba tömörítése és deportálása.

Sztójay miniszterelnökként legalizálta Szálasi Ferenc nyilas pártját.

 A németek oldalán harcoló magyar csapatok létszámát a sorozatos behívásokkal 300 000 főre emelték, jelentősen növelték a Németországba irányuló nyersanyag- és élelmiszerszállítmányokat, és hozzájárultak a megszállási költségek fizetéséhez is.

 A nemzetközi tiltakozások hatására 1944. júniusában Horthy közbelépett és megakadályozta a budapesti zsidóság deportálását, Sztójay és kormányának eltávolítására törekedett, amelyre augusztus 29-én került sor.

1945 áprilisában a Vörös Hadsereg megszállta Magyarországot. 

Sztójayt 1945 októberében az amerikaiak kiadták Magyarországnak,  népbíróság elé állították  halálra ítéltek és 1946-ban Budapesten, mint háborús főbűnöst  golyó általi halálra ítélték és kivégezték.