1846. 09. 08. Megnyílt a Miskolci Nőnevelő Intézet, az első magyar felsőbb leányiskola.

1846. szeptember 8-án megnyílt a miskolci református leányiskola és nevelőintézet. Vezetője Karacs Teréz. Magyarországon a nagyobb lányok művelődésével  keveset törődtek,  itt már nemcsak a gazdag, hanem a szegényebb szülők  gyermekei is tanulhattak.

A reformkor legműveltebb hölgyei közé tartozott és a magyar nyelvű nőnevelésért küzdött egy olyan korban, amelyben az általánosan elfogadott vélemény az volt, hogy "a nők magasabb szintű kiképeztetésére nincs szükség  sőt ártalmukra van , hiszen ellenkezik rendeltetésükkel.

Karacs Teréz fogalmazta meg először, hogy "a hon minden leányának" lehetővé kell tenni a tanulást, mert a gyermekek hatékony neveléséhez először a nőket kell műveltté tenni. Egy olyan társadalomban, ahol a családanyák 90%-a analfabéta, ott a gyermekek emberhez méltó oktatása és nevelése sincs biztosítva. Munkájában Pestalozzi svájci pedagógus elveit követte.

Már az első tanévben, Miskolcon közel hetven, 12-16 éves leány nevelkedett. Szabad kezet kapott: maga rendezte be az intézetet, ő állította össze a tantervet és a szemléltető eszközöket; kezdetben minden tantárgyat maga oktatott, később négy tanítónő segédkezett neki. 

Az iskolában igyekezett kiépíteni a szemléltető oktatást, száműzte a "bemagoló modort", megkívánta munkatársaitól a tanulók lélektani tanulmányozását, ellensége volt a sulykolásnak, a vakfegyelemnek, a testi fenyítésnek és különösen a tanítók lélektelen munkájának. Az elméleti tantárgyakkal párhuzamosan a növendékek minden nap több órát foglalkoztak gyakorlati munkával. 

Szakképzett mesterek vezetésével fehérnemű és felsőruha szabását, varrását tanulták, amit nemcsak mint leendő családanyák, hanem szükség esetén, mint kenyérkereső szakemberek is hasznosíthattak. 

A szabadságharc alatt a növendékek, és tanítói  bekapcsolódtak a hazafias munkákba. Nagy mennyiségű ruhaneműt varrtak a harcoló honvédség számára, ellátták a sebesülteket. Az intézetben praktikus ismereteket tanított: kézimunkára, szabásra-varrásra, fehérnemű-készítésre oktatta a leányokat, de szépírást, francia nyelvet, zenei jártasságot is megkövetelt a leányoktól, és táncra is oktatta a diákokat. Az iskolában csak szerény tandíjat kellett fizetni a hallgatóknak, ezáltal megnyílt az út a szegényebb polgári családok gyermekei előtt. 

Karacs Teréz nem volt a híve az emancipációs törekvéseknek.

Támogatta a szemléltető oktatás elterjesztését. Az iskola a forradalom és szabadságharc alatt is működött; illetve 1848 nyarán rendezték meg az első magyarországi tanügyi kongresszust is. Az első ilyen eseményen több mint 250 tanító vett részt, de csak Teréz volt közöttük nő. A kongresszuson a nőnevelés ügye kapcsán felsőbb leányiskolák, óvónő- és tanítónő-képezések felállítását sürgette, kezdeményezte a férfi és női tanítók azonos mértékű javadalmazását. 

 Az iskolát elkerülte a forradalom utáni megtorlás, szerény keretek között tovább működhetett az intézet, amelynek az élén Teréz ("vezértanítói" rangban) 1859 nyaráig tevékenykedett. 

Utolsó éveit súlyos betegen Békésen töltötte: először a rokonainál, majd a református parókián. 1892. október 7-én halt meg, s úgy távozott, ahogy mondta: "Békésről békésen".

A "nőnevelés apostolát" a Rózsa temetőben helyezték örök nyugalomra.